Szereted a boszikat? 2


Boszi

Boszi seprű nélkül.

Én igen. Nagyon is. Nem csak hóbort ez nálam, hanem régóta tartó szerelem. Azt hiszem, hogy akkor kezdődött, amikor kisgyerekek voltunk és a húgom kapott egy boszit. Egy olyat, ami seprűn ült és fel lehetett függeszteni. Már nem emlékszem, hogy ő mennyire szerette, de én teljesen odáig voltam érte. Kicsit kócos, kicsit rongyos, de jószívű boszi kinézete volt. Sajnos az évek alatt nyoma veszett.

Aztán pár évvel később kipróbáltam a matricafestéket. És természetesen boszit is festettem így. Elajándékoztam az Anyósomnak, aki feltette a hűtőre. Aztán ahányszor elmentünk hozzájuk, mindig leálltam a hűtő előtt és simogattam a felragasztott képet. Magamnak mégsem készítettem. Aztán újabb évek jöttek és utamba került a horgolás.

Egyik nap az oviból hazafelé jövet, a buszon a sofőr mellett megláttam egy felfüggesztett boszit. Egyből visszarepültem az időben és eszembe jutott az a régi boszorkány. Mindebből pedig egyértelműen következett, hogy boszit fogok horgolni.

És most jó sok kép következik :-)

 

 

Emi


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 Gondolat “Szereted a boszikat?